Húsvét örök üzenete a szívünkben!
Van feltámadás!
„Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (János 15:13)
Kedves Testvérek,
A Nagyhét minden évben arra hív minket, hogy lélekben kövessük Jézust szenvedésének és megváltásunk útján. Ez az időszak nem csupán emlékezés, hanem lehetőség arra is, hogy elmélyítsük hitünket, felismerjük a kereszt jelentőségét életünkben, és hálát adjunk az örök szeretet ajándékáért.
Virágvasárnaptól kezdve tanúi lehetünk a dicsőséges bevonulásnak, amikor Jézus szamárháton érkezik Jeruzsálembe, és az emberek hozsannával köszöntik őt. Mégis, alig néhány nap múlva ezek az ujjongó hangok elnémulnak, helyükbe az árulás, a szenvedés és a kereszt fájdalmas súlya lép. Jézus elénk tárja az önfeláldozás tökéletes példáját, amikor nem a saját akaratát, hanem az Atya tervét követi, vállalva a kereszthalált.
Nagycsütörtökön az utolsó vacsora meghitt pillanatait szemlélhetjük, ahol Jézus a kenyérben és borban önmagát adja nekünk, megalapítva az Eucharisztiát, az örök jelenlét szentségét. Ezen az estén a szolgáló szeretet is példát nyer, hiszen Jézus megmossa tanítványai lábát, alázatát és irgalmát hirdetve.
Nagypénteken a kereszt árnyékában állunk, elcsendesedünk, és felismerjük, hogy Jézus értünk viselte el a bántalmazásokat, a megaláztatást és a fájdalmat. „Elvégeztetett” – mondja a kereszten, és halálával megnyitja előttünk az örök élet kapuját.
De testvéreim, a Nagyhét nem ér véget a sötétségben! Nagyszombat csendje után felragyog a húsvéti hajnal fénye. Az üres sír tanúsítja, hogy a halál nem győzedelmeskedett! Jézus feltámadt, és ezzel nekünk is reményt adott: életünk nem értelmetlen küzdelem, hanem egy út az örök dicsőség felé.
Bátorítson minket ez a hét abban, hogy ne csak szemlélői legyünk a megváltás történetének, hanem aktív résztvevői is! Éljük meg Jézus szeretetét a hétköznapjainkban, legyen bennünk készség a szolgálatra, az irgalomra és a megbocsátásra. Mert ahogy Jézus mondja:
„Ti is szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” (János 13:34)
Ámen.
Szentbeszéd és Biblia magyarázat a 150. Zsoltár alapján
„Dicsérjétek az Urat az ő szentélyében; dicsérjétek őt az ő hatalmas égében!”
Kedves Testvérek!
Ma a 150. Zsoltár csodálatos üzenetéről szeretnék beszélni, amely a zsoltárok utolsó része, és egyfajta zenei ünnepélyességet, dicsőítést hordoz magában. E zsoltár különleges, hiszen arra hív meg minket, hogy minden szívünkből dicsőítsük az Urat. Az első versében azt olvassuk: „Dicsérjétek az Urat az ő szentélyében; dicsérjétek őt az ő hatalmas égében!” Ez a hívás arra ösztönöz minket, hogy az Úr dicséretét ne csak a templomban, hanem az egész világban, mindenhol hirdessük.
A zsoltár folytatásában a dicséret okait sorolja fel: „Dicsérjétek őt az ő hatalmas tetteiért; dicsérjétek őt a nagy hírnevéért!” Itt arra emlékeztet minket, hogy Isten cselekedetei, az ő teremtése és a mi életünkben végzett csodái okot adnak a dicséretre. Milyen sokszor feledkezünk meg arról, hogy mennyi áldásban van részünk? A mindennapi élet rohanásában hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a körülöttünk lévő csodákat. De a zsoltár arra hív minket, hogy álljunk meg egy pillanatra, és ismerjük fel Isten nagyságát.
A következő versekben különböző hangszereket említ, mint a trombita, a hárfa, a dob, és a tánc. Ez a zenei kifejezés formája arra utal, hogy a dicséret nem csupán szavakban, hanem tettekben, zenében és mozdulatokban is megnyilvánul. A zene és a tánc a dicséret szerves részét képezi, és emlékeztet minket arra, hogy az Isten iránti szeretetünket kifejezhetjük különböző módokon.
A zsoltár végén a következő kijelentés hangzik el: „Minden lélek, aki él, dicsérje az Urat!” Ez a mondat kifejezi azt az univerzális igazságot, hogy mindenki, aki él, köteles dicsérni az Urat. Nem számít, hogy ki vagy, milyen a háttered, mindannyiunknak van lehetősége arra, hogy dicsérjük Istent. Az Úr iránti hálát kifejezni egy lehetőség is arra, hogy kifejezzük Isten iránti szeretetünket.
A 150. Zsoltár tehát arra hív minket, hogy mindennapjainkban keressük a dicséret lehetőségeit. Legyenek azok apró dolgok, mint egy kávézás a barátokkal, vagy egy csendes pillanat a természetben. Minden egyes pillanatban ott van Isten jelenléte, és mi lehetőséget kapunk arra, hogy dicsérjük őt. Ahogy a zsoltár is mondja, minden lélek dicsérje az Urat!
Zárásként szeretném megkérdezni tőletek: Mi az, amiért ma dicsérhetjük Istent? Milyen áldásokban volt részünk, és hogyan fejezhetjük ki ezeket a dicséretet? Mert a dicséret nem csupán szavakban rejlik, hanem abban a szívből jövő hálaadási érzésben, amit Isten iránt érzünk.
Kérem, hogy a következő hetekben, amikor imádkozunk, és dicsérjük az Urat, ne felejtsük el, hogy Isten mindenható, és megérdemli a dicséretünket!
Ámen.
Igevers: "Tegyétek a hiteteket teljesebbé cselekedetekkel, és cselekedeteitekkel mutassátok meg a hiteteket" (Jakab 2:18).
Szentbeszéd: Kedves testvérek, újév alkalmával álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk el azon, milyen újévi fogadalmakat tehetünk, amelyek valóban közelebb visznek minket Istenhez és embertársainkhoz.
Jakab apostol levelében arra tanít bennünket, hogy a hitünk nem lehet pusztán szavakban kifejezett érzelem, hanem tetteinkben kell megnyilvánulnia. Ahogy az új év kezdetén új lapot nyitunk életünk könyvében, legyenek azok a lapok tele szeretettel, jótettekkel, és mások iránti figyelemmel.
Gondoljunk arra, hogyan tudunk segíteni a rászorulóknak, örömöt hozni mások életébe, és hittel cselekedni a mindennapokban. Legyen az új év a megújulás és a növekedés ideje, ahol minden tettünkkel Isten dicsőségét szolgáljuk.
Imádkozzunk, hogy Isten adjon nekünk erőt és bátorságot ahhoz, hogy hitünket cselekedeteinkkel kifejezzük. Áldott újévet kívánok mindenkinek, tele békességgel, szeretettel és Isten áldásával! Ámen.