A Nagyhét Üzenete

 „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” (János 15:13)

Kedves Testvérek,

A Nagyhét minden évben arra hív minket, hogy lélekben kövessük Jézust szenvedésének és megváltásunk útján. Ez az időszak nem csupán emlékezés, hanem lehetőség arra is, hogy elmélyítsük hitünket, felismerjük a kereszt jelentőségét életünkben, és hálát adjunk az örök szeretet ajándékáért.

Virágvasárnaptól kezdve tanúi lehetünk a dicsőséges bevonulásnak, amikor Jézus szamárháton érkezik Jeruzsálembe, és az emberek hozsannával köszöntik őt. Mégis, alig néhány nap múlva ezek az ujjongó hangok elnémulnak, helyükbe az árulás, a szenvedés és a kereszt fájdalmas súlya lép. Jézus elénk tárja az önfeláldozás tökéletes példáját, amikor nem a saját akaratát, hanem az Atya tervét követi, vállalva a kereszthalált.

Nagycsütörtökön az utolsó vacsora meghitt pillanatait szemlélhetjük, ahol Jézus a kenyérben és borban önmagát adja nekünk, megalapítva az Eucharisztiát, az örök jelenlét szentségét. Ezen az estén a szolgáló szeretet is példát nyer, hiszen Jézus megmossa tanítványai lábát, alázatát és irgalmát hirdetve.

Nagypénteken a kereszt árnyékában állunk, elcsendesedünk, és felismerjük, hogy Jézus értünk viselte el a bántalmazásokat, a megaláztatást és a fájdalmat. „Elvégeztetett” – mondja a kereszten, és halálával megnyitja előttünk az örök élet kapuját.

De testvéreim, a Nagyhét nem ér véget a sötétségben! Nagyszombat csendje után felragyog a húsvéti hajnal fénye. Az üres sír tanúsítja, hogy a halál nem győzedelmeskedett! Jézus feltámadt, és ezzel nekünk is reményt adott: életünk nem értelmetlen küzdelem, hanem egy út az örök dicsőség felé.

Bátorítson minket ez a hét abban, hogy ne csak szemlélői legyünk a megváltás történetének, hanem aktív résztvevői is! Éljük meg Jézus szeretetét a hétköznapjainkban, legyen bennünk készség a szolgálatra, az irgalomra és a megbocsátásra. Mert ahogy Jézus mondja:

 „Ti is szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” (János 13:34)

Ámen.