Miért hagyja Isten, hogy szenvedjünk?

 Miért hagyja Isten, hogy szenvedjünk?

Szeretett Testvéreim, az élet tele van próbatételekkel, fájdalmakkal és szenvedéssel, amely olykor megingatja hitünket. Sokan kérdezik: ha Isten szerető és kegyelmes, miért engedi meg a szenvedést? A Szentírásban számos válasz rejlik erre a mély kérdésre.

Először is, Isten célja nem a szenvedés, hanem annak formáló ereje. A próbatételek közelebb vonnak minket Hozzá, és megtisztítják szívünket, mint ahogy az aranyat is tűzben próbálják. Jakab apostol ezt írja: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle próbákba estek, tudva, hogy hitetek próbája kitartást eredményez.” (Jakab 1:2-3).

Másodszor, a szenvedés emlékeztet minket arra, hogy ebben a világban nem találhatunk teljes boldogságot. Pál apostol így fogalmaz: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely meg fog jelenni rajtunk.” (Róma 8:18). Az élet itt csupán átmenet, és Isten egy tökéletes örökkévalóságot készít azoknak, akik Benne bíznak.

Harmadszor, a fájdalmak mélyítik együttérzésünket mások iránt. Ahogy Krisztus szenvedett értünk, úgy mi is vigasztalhatjuk a szenvedőket. „Áldott az Isten … aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármilyen nyomorúságban vannak.” (2Kor 1:3-4).

S végül, emlékezzünk arra, hogy Krisztus maga is szenvedett. A kereszt a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy Isten nem közömbös fájdalmunk iránt. „Ő pedig megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott vétkeinkért … és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:5).

Bízzunk Isten tervében, mert minden fájdalom egy nagyobb cél felé vezet minket. Ámen.