Máté 4:1-11: „Akkor a Lélek Jézust a pusztába vitte, hogy megkísértse az ördög. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, és végül megéhezett. A kísértő odament hozzá, és így szólt: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré.« Jézus így válaszolt: »Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.« Aztán az ördög magával vitte a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Meg van írva: Angyalainak parancsolt felőled, és kézen fogva vezetnek téged, nehogy kőbe üsd a lábad.« Jézus így válaszolt: »Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.« Végül az ördög egy igen magas hegyre vitte, és megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét. »Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.« Jézus így felelt: »Távozz, Sátán! Mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.« Erre elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá, és szolgáltak neki.”
Kedves Testvéreim!
Ma egy rendkívüli bibliai történetet hoztam el nektek, amely Jézus megkísértéséről szól a pusztában. Ez a szakasz nem csak Jézus életének egyik fontos eseménye, hanem mindannyiunk számára tanulságokkal teli példa az akaraterőről, a következetességről és a felelőségtudatról.
Képzeljük el Jézust, aki negyven nap és negyven éjjel böjtölt a pusztában. Már maga a böjt, az éhség, a fizikai és lelki kimerültség próbára teszi az embert. Ezen felül Jézusnak még az ördög kísértéseivel is szembe kellett néznie. A kísértések sorra érkeztek, mindegyik a legérzékenyebb pontjain próbálta elérni Őt. Először az éhségére apellálva az ördög azt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek váljanak kenyérré.” Az első tanulság: Jézus nem engedett a testi vágyainak, hanem felismerte, hogy a lélek az, amit igazán táplálni kell. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” – válaszolta.
Ez az első pont arra figyelmeztet minket, hogy gyakran a mindennapokban is szembe kell néznünk olyan helyzetekkel, amikor testi vagy anyagi vágyaink erősebbnek tűnnek, mint a lelki szükségleteink. Az akaraterő itt elengedhetetlen. Ha Jézus képes volt a legnagyobb szükség idején is a szellemi céljait előtérbe helyezni, mi is képesek vagyunk ellenállni a pillanatnyi kísértéseknek, ha elég erősek vagyunk hitünkben és elhivatottságunkban.
Az ördög második próbálkozása az volt, hogy megpróbálta Jézust arra ösztönözni, hogy mutassa meg hatalmát: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad!” Az ilyen kísértés nagyon is ismerős számunkra: hányszor érezzük úgy, hogy bizonyítanunk kell valamit mások előtt, hogy elismerést, hírnevet vagy tiszteletet kapjunk? Az emberek hajlamosak arra, hogy megfeleljenek a társadalom elvárásainak, még akkor is, ha ez ellenkezik saját belső erkölcsi iránytűjükkel. De Jézus ismét ellenállt: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Ez arra emlékeztet minket, hogy az önmagunkba vetett hit és az Istennel való kapcsolat fontosabb, mint bármilyen külső elismerés.
A harmadik kísértés a hatalom és gazdagság ígérete volt. Az ördög felajánlotta Jézusnak a világ minden országát és azok dicsőségét, ha imádja őt. Jézus válasza világos és határozott volt: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Ezzel Jézus megmutatta, hogy a hatalom, a pénz és a világi dicsőség soha nem lehetnek olyan fontosak, mint az Isten iránti hűség és a lelki értékek.
Ez a történet három fontos alapelvre hívja fel a figyelmünket, amelyeket mindannyian alkalmazhatunk az életünkben.
1. Akaraterő és önfegyelem: Mindannyian kísértések közepette élünk, legyen szó a munkahelyi kihívásokról, családi nehézségekről vagy személyes vágyainkról. Az akaraterő az a képesség, amely segít bennünket, hogy ellenálljunk a rövid távú kielégüléseknek, és a hosszú távú céljainkra fókuszáljunk. Jézus példája megtanít minket arra, hogy erőt kell merítenünk hitünkből és lelki tartalékainkból.
2. Következetesség: Jézus nemcsak az első, hanem mind a három kísértésnek ellenállt, következetesen, rendíthetetlen hittel. Ez is azt mutatja, hogy a helyes út nem egy egyszeri döntés eredménye, hanem folyamatos, következetes kitartást igényel. Az életben gyakran tapasztaljuk, hogy nem elég egyszer helyesen cselekedni, a kihívások ismétlődhetnek, és újra és újra meg kell erősítenünk a hitünket és elkötelezettségünket.
3. Felelőségtudat: Jézus tettei egy mély felelősségtudatra épültek. Tudatában volt annak, hogy nemcsak önmagáért cselekszik, hanem az egész emberiségért. Ugyanígy mi is felelősek vagyunk a tetteinkért, nemcsak önmagunkkal, hanem másokkal és Istennel szemben is. A mi döntéseink hatással vannak a körülöttünk lévő emberek életére is.
Végül, kedves testvéreim, vegyük példának Jézus történetét, amikor a következő alkalommal szembe kerülünk a saját kísértéseinkkel. Ne feledjük, hogy az igazán értékes dolgok nem a külső világ kínálta pillanatnyi jutalmakban rejlenek, hanem abban a belső békében és hitben, amit csak az Istenhez való hűség és a lelki értékek következetes megtartása adhat meg nekünk.
Ámen.
Comments
Post a Comment