"Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogy a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem." (János 15:4)
Szentbeszéd:
Kedves Testvéreim,
Ma egy olyan témáról beszélünk, amely a keresztény életünk alapja és lényege: a szeretet mindenek fölött való. Jézus új parancsolata, amelyet adott nekünk, a szeretet parancsa, és ennek a parancsnak a jelentősége mindenki számára világos és egyértelmű.
Jézus így szólt: "Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." (János 13:34) Ez az új parancs arra hív bennünket, hogy az életünk minden pillanatában a szeretet legyen az irányadó. A szeretet az, ami összeköt minket, ami értelmet ad a cselekedeteinknek, és ami által Istenhez közelebb kerülhetünk.
De mi történik, ha valakiben nincs szeretet? A szeretet hiánya ürességet és hidegséget hagy maga után. A szeretet nélküli élet olyan, mint egy szőlővessző, amely nem marad a szőlőtőn: nem képes gyümölcsöt hozni, nem képes megélni és virágozni. Jézus tanítása szerint, ha nem maradunk őbenne, és ha nem gyakoroljuk a szeretetet, akkor a lelki életünk elsorvad és gyümölcstelenné válik.
A közvetlen kapcsolat Istennel elengedhetetlen a szeretet gyakorlásához. Ahogy az idézet is mondja: "Maradjatok énbennem, és én tibennetek." Csak úgy lehetünk képesek szeretni és a szeretet gyümölcseit teremni, ha mindennap kapcsolatot ápolunk Istennel, ha imádságban, szentségekben és jótettekben törekszünk közel kerülni hozzá. Az Isten szeretete inspirál bennünket arra, hogy mi is szeretettel forduljunk embertársaink felé.
A szeretet mindent átható ereje abban rejlik, hogy képes megváltoztatni a szíveket, meggyógyítani a sebeket és összekötni az embereket.
"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, de szeretet nincs bennem, olyan lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Ha prófétálni tudok is, ha minden titkot ismerek is és minden bölcsesség birtokában vagyok is, ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok." (Korinthusiakhoz írt első levél 13:1-2)